Negyedik kutyámnak a pekingi palotakutyát választottam, mely az egyik legősibb ölebfajta, évszázadok óta a kínai nemesség odaadó társa. Néha olyan kicsi volt, hogy kényelmesen elfért gazdája bő ruhaujjában.
Kinézet: Feje hatalmas, és szélesebb, mint amilyen mély, lapos profil, az orr a szemek között ül, szemei nagyok és fénylők. Fülei szív alakúak, bundája dús és hosszú. Mellső lábai zömökek, enyhén íveltek. Farka magasan helyezkedik el, a hát felé görbül. Mancsa nagy, lapos és erősen görbül. Színe szempontjából a pekingi palotakutya bármilyen színű lehet, de Kínában van pár szín, melynek külön jelentése van: a vörös kutya a szerelmet, a sárga a föld színe, fehér a gyász színe, a fekete pedig a gonoszt jelképezi.
Története: A pincsi Kínából származik, és szorosan kapcsolódik a buddhizmushoz. Ez a vallás már Kr. után elterjedt a világ országaiban. Mivel Buddha szoros kapcsolatban állt az oroszlánokkal és a császárok azonosulni akartak vele, ezért a kicsi, az udvarban népszerű, valamelyest oroszlánra emlékeztető kutyákat megtették oroszlánoknak. A XIX. századig csak az uralkodócsaládnak lehetett ilyen kutyája, ha egy közrendbeli ellopott egyet, halálbüntetésre számíthatott. A mai napig az egyik legelőkelőbb ölebnek számít.
Gondozása:A pekingi legfőbb éke és büszkesége nem más, mint hatalmas tömegű, sűrű, selymes szőre. A csodálatos külső rengeteg törődést igényel, naponta kell fésülni, emelett néhány havonta szakemberre is szükség lesz. A fésüléshez sok eszköz kell: sertekefe, sima kefe, hosszú fogú fémfésű. Sose hagyjátok a bundáját olyan hosszúra nőni, hogy hasraessen benne. A pincsik független szellemek, nagyon makacsok és akaratosak. Nevelése nagyon nehéz lesz, mert nagyon szófogadatlan fajta. Egy odaadó, ám némileg csüggedt gazdi így jellemezte őket: "Tíz pincsiből kilenc szófogadatlan, a tizedik meg tényleg süket. A pincsik múltuk miatt elvárják, hogy minden hóbortjukra, szokásukra odafigyeljenek. Az idegenekkel szemben büszkék és távolságtartóak, étkezési szokásaik kifinomultak.
Híres kutyusok: Elsőként megemlíteném Lootie-t, az oroszlánkutyát. Lootie magányos sorsa jutott, ugyanis John Hart Dunne kapitány 1861-ben levelet írt Viktória királynőnek, melyben megkérte, hogy fogadjon el egy pincsit. A kapitány remélte, hogy majd jól bánnak a kutyával, hiszen ehhez szokott hozzá. Sajnos a királynőnek már nagyon sok kedvence volt, úgyhogy miután mindenki megcsodálta, a kis kutya a windsori királyi kenelbe került. Hart Dunne ugyan javasolta, hogy etessék csirkével és rizzsel, de senki nem vette komolyan. Lootie 1872-ben meghalt, haláláig a királyi kenelben élt. Talán több évszázados családi múltjának köszönhetően lett elég stílusos és rátarti a Romantika Királynőjéhez(Barbara Cartland). Az asszony rengeteg művet írt, de ő maga soha nem ragadott tollat(kanapéján fekve, ölében pincsijével diktált). Barbarának több egymást követő pincsije volt, melyek mindegyikének halálakor alkotott egy verset. Két kedvence: Chinge és Wong volt.
Érdekességként megemlíteném, hogy híres pekingi palotakutya tulajdonos volt Shirley Temple is.
